<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Harmincasként várandósan</provider_name><provider_url>https://vikianyu.cafeblog.hu</provider_url><author_name>akvamarin</author_name><author_url>https://vikianyu.cafeblog.hu/author/akvamarin/</author_url><title></title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Megjöttek a nagy melegek, így besötétítve begubóztunk a szobába. Sétálni egyébként is bajos mostanában menni, mert ahogy beleteszem Zsófikát a babakocsiba elkezdődik a torkaszakadtából történő sivítás.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Annyira érdekli már&nbsp;a külvilág, nézelődni szeretne, az meg a babakocsiból hanyatt fekve még nem megy. Így marad a kitartó sírás, melynek eredményeképp persze mindig kivesszük a kocsiból kb 5 perc múlva, olyankor kettőt szipog, néz nagy szemekkel, hogy miért kell eddig sírnom, miért nem vesztek ki egyből?&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Majd elmosolyodik, és vidáman nézeget körbe körbe miközben cipeljük a karunkban...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Tegnap már egy nagyot nevetett amikor az apja dobálta a nagy sárga kék csíkos labdát a levegőbe.&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>