2008 május 28. | Szerző: akvamarin |

 Megjöttek a nagy melegek, így besötétítve begubóztunk a szobába. Sétálni egyébként is bajos mostanában menni, mert ahogy beleteszem Zsófikát a babakocsiba elkezdődik a torkaszakadtából történő sivítás.

Annyira érdekli már a külvilág, nézelődni szeretne, az meg a babakocsiból hanyatt fekve még nem megy. Így marad a kitartó sírás, melynek eredményeképp persze mindig kivesszük a kocsiból kb 5 perc múlva, olyankor kettőt szipog, néz nagy szemekkel, hogy miért kell eddig sírnom, miért nem vesztek ki egyből?

Majd elmosolyodik, és vidáman nézeget körbe körbe miközben cipeljük a karunkban…

Tegnap már egy nagyot nevetett amikor az apja dobálta a nagy sárga kék csíkos labdát a levegőbe.